Panaszkodik, aki fél,
Butul, aki szesszel él;
Kisvilágát megszentelni
Csak az képes,
Aki igaz szívvel
Él.
Ricsajozik a profán,
Mászik az uborkafán;
Azt hiszi:
A több fogyasztás
Jobb életet ad
Talán.
Kapzsi háttérhatalom
Gubbaszt a lét-romokon;
“Szabad” piac-édenkertet
Ural
A dollár-pofon.
Minden anyag,
Semmi lélek…
Profánföldön – nincs is Élet.
Panasz-puszta, Harag-patak;
Tévé rágta porsivatag.
Hétköznapi lövészárok;
Fényben úszó hazugságok.
Panaszkodjon, aki fél,
Nyögjön, aki szesszel él;
Drótos fülbe rossz zene,
Ami fehér – fekete.
Profánföld – homok hona;
Rossz otthon és rossz haza.
Csak nyavalyog, aki fél,
Butul, aki szesszel él.
Nincs már ünnep,
Csak ivás,
Glóriát kap
Minden hazaárulás.
Ami szép volt, mind elégett;
Profán létben nincsen Élet.
Panaszkodik, aki fél,
Butul, aki szesszel él;
Kisvilágát megszentelni
Csak az képes,
Aki igaz szívvel
Él.
Szenteljük meg igaz szívvel,
Hűséggel és tisztességgel,
Hadd maradjon a miénk -
Legyen végre a miénk.
Kisvilágunk
Profán helyett
Szent legyen.
Panaszkodik, aki fél,
Butul, aki szesszel él.
Isten,
Haza,
Becsület;
A sok drótos fül
Süket.
Csinnadratta-közéletre
Rókalelkű pénz ügyel;
Szegény buta liberális
Sose tudja,
Mit ad el.
Panaszkodik, aki fél,
Butul, aki szesszel él.
Profánföldről emigrálva
Magyarországra megyek;
Aki szépen akar élni profánság helyett,
Követ.
Szerelemben,
Házasságban,
Hétköznapi helytállásban
Telnek a napok;
Profán dalra,
Hamis dalra,
Propaganda-hangzavarra
Sose hallgatok.
Bárkinek a kisvilága
Profán helyett
Szent lehet;
Nem kell hozzá egyéb:
Hűség,
Tisztesség, meg
Szeretet.
Pénz,
Technika,
Handabanda
Fentről csodát nem tehet;
Szent a világ csupán
Alulról
Lehet.
Panaszkodik, aki fél,
Butul, aki szesszel él;
Kisvilágát megszentelni
Csak az képes,
Aki igaz szívvel
Él.
