Amikor először közétek léptem,
Szeptember volt,
Dalolt a sok virág,
S az égben szállt az illatáradat…
Nehéz lesz majd megszokni
A hiányotokat…
Elbűvölő kis csapat voltatok.
Sok bájos fiatal,
A többség mindig tudta, mit akar,
Szent varázslat időzött rajtatok,
Míg el nem űzte
Csacsogásotok.
Művészpalánták,
Táncosok,
Zenészek;
Jó lenne már tudni, hogy a jövendő
A számotokra majd mit tartogat.
Nehéz lesz majd kezelni
A hiányotokat…
Szárnypróbálgató varázslósereg,
Még a legtöbb pillanat tovaszáll,
De néha már
A levegő megáll.
Még kölyökként kerültetek ide,
És ifjú felnőttként hagyjátok el
Az alma mater meghitt falait.
Társatok a Tehetség,
Meg
A Hit.
A célotok nemes.
Ne alkudjatok anyag-hazugsággal,
Se rossz, cinikus boldogtalansággal,
Mert
Alkotni
És élni
Érdemes.
Ne keressetek mámoros közönyt,
Vagy habkönnyű, felületes szerencsét,
A műanyag művészet vagy öröm
Az első csípős napon elszelel,
A boldogság nehéz,
Azért dolgozni kell.
A vén Idő felgyorsul Számotokra,
Egyik év a másik után pereg;
Mindig maradjon számotokra meg
A lelketekben élő
Tiszta lelkű gyerek.
Fel, gyerekek!
Találjatok alkotó, szép jövőt,
Boldogságot,
Családot,
Társakat!
Nehéz lesz feldolgozni
A hiányotokat…
