Vízzel főz a magyar Ősz,
Száll a pesszimista gőz.
Drótos fülbe fúj a szél,
Az Idő sose henyél.
Silány zene nyekereg,
Külhonba megy a gyerek.
Vízzel főz a magyar Ősz,
Király sincsen már, csak csősz.
Erkölcsi gyomor korog,
Buta bölcsesség huhog.
Sárkány könnye szemereg,
Egymást marják a fejek.
Vízzel főz a magyar Ősz,
Bölcsész lett a preciőz.
Pörkölt helyett sokhetes
Állott posztmodern-leves.
Helikon kopár hegyen?
Mindegy, csak zagyva legyen!
Vízzel főz a magyar Ősz,
A félénkség sose győz.
Az ember sokat megél,
Egyre hull a falevél.
A múlékony nem örök,
Idő hátán elzörög.
A Reménység fürge őz,
Vízzel főz a magyar Ősz.
