Eső volt,
Most sóhajtozik a kert,
A tócsák tükrén huncut fény ragyog;
Itthon vagyok.
Madárcsicsergés,
Csendes nyugalom;
Alszik a vén Idő a vállamon.
Borult az ég,
A napfény tétova,
Vízcseppel ragyog a virágokon
Anikóm kéznyoma.
A békesség csendesen…
Egyszerűen, pózok nélkül…
Piac, ami vígan vénül.
Tett lehet csak igaz Kezdet;
A pokol meg – értekezlet.
Míg az idő élni enged,
Élünk szép Szerelmet, Rendet.
Egyszerűen, pózok nélkül…
Ugyanoda jutunk végül.
A májusi nap forrón
Didereg;
Féltelek.
A vén Idő lemaradt;
Araszol
Valahol.
Időtlenségben fogom
A Kezed;
Jó Veled.
Amíg megvagyunk, a világ
Kerek;
Féltelek.
Ami szilárd volt: laza,
Girhes a kor horpasza;
Nagyvilágunk?
Töredékek halmaza.
Allergiát rejt az ég,
Szomorú a messzeség;
Emberiség?
Összesepert törmelék.
Rossz kultúra csikorog,
Piac-robot vigyorog;
A jövendő?
Rongyokban. Gyomra korog.
*
Emberélet…
Lét árnyas lombjai alatt
Kanyarog a titok-patak.
Csendesen horgászik Isten;
Kérdésekre válasz nincsen.
Mi a Kezdet?
Mi lesz a Vég?
Néz csendesen a messzeség.
Lét árnyas lombjai alatt
Isten-áldott Élet fakad.
Az ész szerint csak véletlen;
Jót mosolyog ezen…
Amíg élünk
Akad munka,
Nem süt a pénz a hasunkra.
Finomkodjon, ami kérges,
Panaszkodjon, aki pénzes.
Vágyat, Létet napfény éltet;
Amíg élünk, legyen
Élet.
Amíg élünk,
Élet legyen;
Napfény csillogjon a hegyen.
Aki ember:
Alkot,
Nevel;
Múltat Jövő…
Álmodnunk kell csodaszépet,
Az álom nem érhet véget.
Isten pihen felhőágyon,
A Teremtés – hosszú álom.
Olyan jövőt szolgálhatunk,
Amilyet álmodni tudunk.
Álmodnunk kell csodaszépet;
Álom-létben nincsen végzet.
Jelennel karöltve jár ma
Apáink lidérces…
Aki Istent holtnak mondta,
Rég nem él.
Lelki a Hit, anyagi a
Szemfödél.
Felszámolja önmagát
A mű-bazár;
Olcsóbb lesz a piacon a
Mű-halál.
Ex-avantgárd pénz-díszszemlén
Élre áll,
Anyagiasul néhai
Ideál.
Szegény Nietzsche, tán a…
Újra eljött szerelmes Májusunk,
A Jövő int, a Lét virágba áll,
Minket most is
Szerelemben talál.
Régebben hetykén ragyogott a Nap,
Most pityereg,
Folyton esőre áll;
Ötven felett
Ilyen Május dukál?
Nem mindig majális az életünk,
Néha gyülekeznek
A fellegek,
De…
Amikor először közétek léptem,
Szeptember volt,
Dalolt a sok virág,
S az égben szállt az illatáradat…
Nehéz lesz majd megszokni
A hiányotokat…
Elbűvölő kis csapat voltatok.
Sok bájos fiatal,
A többség mindig tudta, mit akar,
Szent varázslat időzött…