Újra eljött szerelmes Májusunk,
A Jövő int, a Lét virágba áll,
Minket most is
Szerelemben talál.
Régebben hetykén ragyogott a Nap,
Most pityereg,
Folyton esőre áll;
Ötven felett
Ilyen Május dukál?
Nem mindig majális az életünk,
Néha gyülekeznek
A fellegek,
De hideg szél
Csak kívülről jöhet.
Újra eljött szerelmes Májusunk,
Vén Kikelet, kopott kabátja rőt,
S a vén Időtől koldul
Szép Jövőt.
Mindig akadt tavasz és napsütés,
Kint állandóan rossz
Végzet terem;
Megóvott bennünket
A Szerelem.
Gyengül minden, csak ez marad erős,
Anyag, hatalom mind sírba kerül,
Él a Szerelem
Rendületlenül.
Ismét itt van szerelmes Májusunk,
Esős ugyan,
De jóval biztató,
Egymásnak élünk,
Drága Anikó.
