Vén Muskétás

A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek, Az évszakok, mint fürge film, peregnek, S a világ lassan öregedni kezd.   Ötven felett, A Lét ege alatt, Múltunk közös, Szerelmünk Ép marad.   Kint a világban jéghideg koboldok, Nem szem a láncban soha, Aki boldog.   Ötven…

KÉTSZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ   Bármi is, nincs idő bámészkodni. Egy kérdés azonban még motoszkált a fejében.   -         Mi bizonyítja majd a számunkra?   Sigismundo Rafa elmosolyodott.   -         Hogy a Digitális Téridő levált a…

SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ   A művészet intézményi elméletének egy más szemszögből vizsgálva kétségtelenül az képezik az alapját, hogy az elmélet megfogalmazói a „művész”, vagy a „költő” terminust egyféle szociológiai értelemben vett státusznak fogják…

Valahol már Tavasz lebben, Ott van minden lélegzetben.   Anyagfia entrópia Bámul a tél romjaira.   Ateista pistalélek Szerint nincs Hit, csupán mémek, Isten talán pénz, meg érdek, S a mennyben csak gének élnek.   Hervad minden téli kacat, Valahol már Tavasz…

Kerecsényi várkapitány márciusban azt panaszolja, hogy Szigetvár őrsége kicsi, a várat védő tüzérség silány, kevés az ágyú, ami van, keveset ér, a zöménél még egy szakállas puska is jobb. Nem hinném, hogy nagyon túlozná a védelem nehézségeit. „Én még ez…

Mint tűlevél hegyén Az él: A boldog Pillanat; Egy huncut kis cigánykerék, És máris   Csak elkezdünk Szorítani Egy drága jó Kezet; És mellettünk A fű alatt Oson Több évtized.   Mint tűlevél hegyén Az él, A Lét lélegzete, Csak sóhajtás, S a vén…