KÉTSZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ
Bármi is, nincs idő bámészkodni. Egy kérdés azonban még motoszkált a fejében.
- Mi bizonyítja majd a számunkra?
Sigismundo Rafa elmosolyodott.
- Hogy a Digitális Téridő levált a miénkről?
- Mi bizonyítja majd?
Rafa csaknem elnevette magát.
- Az előbb méltóztatott szemrevételezni. Alul a számláló. Annak meg kell állnia.
- Mit számlál?
- A Digitális Téridőbe távozó energiát. Hatalmas mennyiségű energia távozik a mi téridőnkből, ez mind odakerül.
Karen elhúzta a száját.
- Ezek szerint a Digitális Téridő a miénken élősködik?
- Pontosan így van, hölgyem. A mi energiánkkal működtetik a rendszerüket. Elképesztő kényelemben élnek, az összes berendezésüket az itteni energia hajtja.
- Mi történik velük, ha több energiát nem kapnak. Meghalnak?
- Kénytelenek lesznek pótolni. Sokkal primitívebb színvonalon, de élniük kell. Ha nem akarnak megfagyni, tüzet raknak. Ha rájönnek, hogy hamarosan kifogy az élelmük, nekiállnak földet művelni. Esetleg vadászni abban a káprázatos világban esetleg halászni. Dolgozniuk kell majd.
A szőke nő nem habozott tovább. Rácsapott a piros gombra.
- Admirális a hajónak! Azonnali térugrás!
Még akkor is a gombon volt az ujja, amikor beszíjazva pihent a székében.
A térugrás után gyorsan magához tért. Ránézett az eszközre. A számláló megállt. Karen nagyot sóhajtott.
- Búcsút mondhatunk a Digitális Téridőnek!
Helmut már teljesen magához tért, és valami italt szürcsölt, Rafa éppen kifelé kászálódott az ülésből.
- A Digitális Téridőnek vége!
Folytatása következik.
