A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,
Az évszakok, mint fürge film, peregnek,
S a világ lassan öregedni kezd.
Ötven felett,
A Lét ege alatt,
Múltunk közös,
Szerelmünk
Ép marad.
Kint a világban jéghideg koboldok,
Nem szem a láncban soha,
Aki boldog.
Ötven felett,
A Lét ege alatt,
Amíg élünk,
Szerelmünk
Ép marad.
