ÖTVENEDIK RÉSZ
Új helyzet állt elő. A kapitány látta, hogy a várost tovább nem tarthatja. Itt lévő ágyúit a várba küldte, és a katonáknak is parancsot adott, hogy fokozatosan húzódjanak oda vissza. A várost most már sorsára kellett hagynia.
A város lángokban állt. Így került sor az ötödik rohamra. A védők ezzel is felvették a harcot, és csak lassan, öldöklő küzdelemben vonultak vissza a vár felé.
Az ellenségnek komoly veszteségei voltak, de sikert ért el. Övé volt a város. Nekifogott a tűz eloltásának, és igyekezett berendezkedni az elfoglalt városban. Némileg el is aludt a török ébersége.
Hangosan örvendeztek a városban, és zászlókat tűztek ki a városra, éppen a várral szemben. Akkor is létezett már lélektani hadviselés.
Khadim Ali úgy vélte, újabb frontot nyithat. Négy löveget irányított az elfoglalt város északi részéhez, és haladéktalanul tűz alá vetette velük a várat. Nyilván nem a bástyát lövette onnan, hanem közvetlenül a kurtinát, ami mindig nagyon veszélyes a védelemre nézve. Úgy tűnik azonban, hogy a török főparancsnok sem volt elég körültekintő.
Katonái sem.
A védők ezt könyörtelenül kihasználták. Azonnal kitörtek egy váratlan ponton, ami nagy zavarba hozta az ellenséget.
„alig egyórai pihenő után, nem tudták megállni, hogy nagy erővel ki nem törjenek, s a sáncokról el ne űzzék az ellenséget”
Alaposan meglepték a törököt.
„Ujlaki Sebestyén és Radovan vezetése alatt egy titkos kapun át kinyomultak, s egyenesen a sáncokra támadtak. Miután az ellenségből igen sokat lekaszaboltak, néhány ágyúmestert is, a törököket az erődítményből nagy erővel kivetették. Már elfoglalták az ágyúkat is, s ezeket már kezdték helyükből kimozdítani, hogy közeli árokba taszítsák. A törökök nagy sokasága futott azonban oda, s oly ádáz és kegyetlen küzdelem támadt, amilyen még soha, mert a törökök elszánták magukat, hogy minden erejükkel megvédelmezik az ágyúkat. Több mint négy óráig tartott a csata.”
Ádáz ütközet támadt, a kitörő várvédők szétrombolták az ágyúállást, kárt tettek a lövegekben, sok törököt megöltek, köztük tiszteket is.
A töröknek négy órába telt, mire úrrá lett a helyzeten. A megtámadott ütegállás rendbe hozatala még több időbe.
A védők fegyelmezetten vonultak vissza a várba. Foglyokat is hurcoltak magukkal, közöttük Veli janicsár aga volt a legmagasabb rangú. Emellett huszonkilenc levágott török fejet is bevittek, ezeket a támadók megfélemlítésére nyomban ki is tűzték a falakra.
Veli janicsár aga története némileg bizonytalan. Egy másik forrás ugyanis azt mondja, hogy a kitörő magyarok egy árnyékszékben lapulva találtak rá, a török tiszt könyörgött, „nagy summával” akarta életét megváltani, de a magyarok irgalmatlanul lecsapták a fejét.
A pillanatnyi siker ellenére azért a védők elszántságával is akadtak már problémák az ostromnak ebben az időszakában.
Árulási kísérlet történt.
Folytatása következik.
