Ugrándozik a nyár-kópé,
A vén Nap kacsint;
A világban
Nagy Testvérek
Egymást marják
Szokásuk szerint.
A tükörből mindenkire visszanéz
Egy Én;
Mit ér az egyén?
Ezer bajra
Millió vigasz;
Sajnos tudjuk:
Egyik se igaz.
Jelen posványos tavából
Kéne Jövőt inni;
Könnyű lenne
Valamilyen hangos szónak
Hinni.
Magányosan,
A Lét peremén…
Mit ér az egyén?
Higgyük el,
Hogy Kánaán lesz
Pénz-vezérelt kikötőben
A globál-világ;
S légicsapások védik
A jólétet,
A demokráciát?
Higgyük el,
Hogy minden úgy van,
Ahogy repedt média dalol?
Ahol sunyi végzet látszik,
Ott csupán a
Liberális Jövő
Abrakol?
Az ár közepén,
A Hatalom szavazástól korhadt peremén
Mit ér az egyén?
Higgyük el,
A Hazafiság
Régi rossz kabát?
Fogadjuk be országunkba
A fél Afrikát?
Higgyük el,
Hogy magától megszűnik majd
A Gond?
Hozzunk létre
Multikulturális
Trianont?
A Lét felszínén;
Mit ér az egyén?
Minek kell megváltoznia síkon és hegyen,
Hogy minden ember hazája
Élhető legyen?
A tükörből mindenkire visszanéz
Egy Én;
Mit ér az egyén?
Politika-kotyvalékban
Kontinensek főnek;
Zsugorodik a világ,
Csak a gondok nőnek.
Akárhol vagyok,
Bármit akarok,
A Földért,
Mint minden ember
Felelős vagyok.
Állam,
Hatalom,
Meg egyéb
Tömérdek lehet;
De egyszemélyes marad
A lelkiismeret.
Milliárdos,
Hajléktalan;
Koplal,
Égre száll;
A világ csak
Egyénekből áll.
Lehet áruló:
Folyékony,
Granulált tömeg;
Isten nem helyezett ide
Csak egyéneket.
A Föld kerekén
Nem felelős más
Csak az EGYÉN.
