A Kezdetektől egész mostanáig
Itt élünk Európa közepén;
Múltunk véres,
Jövőnk bizonytalan,
Mint minden más népé
E földtekén.
Ezer függönyű homályban
A Kezdet;
Hogy jöttünk, vagy nem jöttünk valahonnan,
A história erről csak dadog,
De itt kell boldogulnunk,
Magyarok.
Itt még a szél is magyarul susog,
Itt lettünk önmagunkká,
Itt rejlik Múltunk,
Jövőnk,
Magyarok.
A Kezdetektől egész mostanáig
Él Nyelvünk,
Él lelkületünk vele
Nem hisszük, hogy változnunk kellene,
És folyvást változunk.
Egy részünk még kapaszkodik a Múltba,
A többi feledi,
És idegenbe megy
Hazát keresni.
A Jövőnk kéz a kézben jön elünk,
Vagy mással andalog?
Van még a Földön dolgunk,
Magyarok.
A Kezdetektől egész mostanáig
Magunkban hordjuk a Múlt sóhaját,
Anyáink féltését, apai áldást,
Régmúlt csaták félelmét kínjait,
Imát,
Jajongást,
Könnyet,
Örömet;
Lelkünkben szikrázik az akarat:
Népünk,
Hazánk
Bennünk is
Megmarad.
Ki tudja azt, hogy a kőkorszak óta
Hány nép vére kering az ereinkben,
Akik mind itt terveztek szép jövőt,
Szent békét,
Gazdagságot,
Szép szerelmet…
Ki volt gőgös,
Ki a béke barátja?
Őket bennünk
Egyedül Isten látja.
Állunk a Jelen tengerfenekén
Felettünk sok kilométernyi Múlttal;
Ez követel tőlünk Isten előtt
Békességet,
Tisztességes Jövőt.
A Kezdetektől egész mostanáig
A felelősség másokat nyomott.
Rajtunk a sor.
Se jobbak, se rosszabbak senkinél
Mi sem vagyunk,
Magyarok.
