NEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Szentlőrinc mellett jelentős török kontingens táborozott, és portyákkal igyekezett akadályozni a szigetváriak felkészülését.
A portyák, rabló hadjáratok most már szinte az egész országban folytak. Az oszmán fegyveres erő gátlástalanul kihasználta tetemes létszámfölényét. Újabb és újabb helyekről futottak be olyan jelentések, hogy a török gyújtogat, rabol, gyilkol, a fiatalokat rabszíjra fűzve hurcolja el.
A portyák zömét persze nem az első vonalbeli török katonaság hajtotta végre, de a megtámadott nyomorult falvak számára az oszmán haderő eme gyülevész elemei is rettenetes csapást jelentettek.
A harc súlypontja szinte észrevétlenül tevődött Szigetvár környékére.
A szigetiek több tucatnyi csetepatét vívtak, és tetemes veszteséget okoztak az ellenségnek, mégsem tudták megakadályozni, hogy a török a célját elérje.
Mit akart a Szentlőrinc melletti bázison táborozó ellenség?
- A főerő, Kádim pasa csapatainak beérkezéséig lekötni a szigetváriakat.
- Akadályozni az ostromra való sikeres felkészülést.
- A folyamatos katonai igénybe vétellel kimeríteni a védőket.
- Elvágni a vár és a környező vidék kapcsolatát.
A török húsz napig művelte ezt. Felmentő sereg, vagy bármely magyar katonai fenyegetés híján nyugodtan tehette.
A szigetváriak eleve védekezésre kényszerültek, esélyük sem volt arra, hogy sikerrel kísérelhessék meg a török tábor ellen a döntő harcot.
Mekkora volt a török ereje?
Szentlőrincnél ott csapataival volt a pécsi Dervis bég, Ahmed babocsai, Naszuh koppányi bég, de még az Alföldről is ide rendelték Mohamed koppányi szandzsákbéget is. Ez már eleve több ezer embert feltételez, de hozzájuk kell még számolnunk a mindenhonnan ide parancsolt különféle gyülevész elemeket, a Balkánról harcba parancsolt falusiakat, de a munkára hurcolt magyar parasztokat is.
A fél évszázaddal később író Istvánffy Miklós a Szentlőrinc mellett összeverődő török létszámát 25 ezer főre teszi. Ez nyilvánvaló túlzás. A tapasztalt várkapitány, Horváth Márk ugyanis ezt jelentette:
„…ez a nép minékünk sok, de had ellen nem sok.”
Magyarán: komolyabb mezei kontingens a török tábor ellen a siker reményében léphetne fel. Akkor pedig lényegesen kisebb létszámmal kell kalkulálnunk. Később egy elfogott török tiszt a tábor létszámát a mindenféle népséggel és az elhurcolt falusiakkal együtt tízezer főnyinek mondta. Ez sokkal közelebb járhat az igazsághoz.
A török harcértékéről sem volt jó véleménye a szigetvári kapitánynak:
„…Sok gaz néppel vagyon elvegy, kinek fegyvere nincsen.”
A török száma és minősége láthatóan nem nyugtalanította a szigetvári várkapitányt. Valami más azonban aggaszthatta:
A töröknek volt kilenc darab faltörő ágyúja.
Május huszonötödikén Meznianszky János várpalotai kapitány egy elfogott török levelet küldött Győrbe, Adam Gall győri főkapitánynak.
„Nagyságod megértheti a török levélből, milyen szorgalmatossággal kéreti a török a szekereket a falvakból – nemcsak azokról, melyek a török levélben írva vannak, hanem mindenünnen. Az a hír járja, hogy Szigetet szállják meg.”
A győri főkapitány másnap futárt küldött Ferdinánd királyhoz Bécsbe. Beszámolt róla, hogy a török Budáról is nagy űrméretű lövegeket hozott ki. Még nem tudni, mi az ellenség célja, valószínűleg Győr, Pápa, vagy Szigetvár megtámadására készül. Adam Gall levelében alaposan eltúlozta a felvonuló török hadak összlétszámát, kilencvenezer főnyi török seregről írt.
Komolyan gondolta vajon ezt a bődületes létszámot Adam Gall? Talán igen, talán nem. Talán csak az uralkodóját akarta sokkolni, kilendíteni a nyugalmából. Sürgős erősítést kért az említett várak számára.
Azt ugyan várhatta a győri főkapitány…
Másnap, május 27-én Török Ferenc pápai kapitány is beszámolt a török mozgolódásáról. Ez azonban a székesfehérvári török félrevezetőnek szánt hadmozdulata volt.
A várpalotai kapitány a következő napokban újabb elfogott török levelet küldött Győrbe. Nagy nyomatékkal írta:
„Az a hír járja, hogy Szigetet szállják meg. Nekünk már azt is beszélik, hogy meg is szállották volna. Biztosan nem tudom, de minden ember azt beszéli, hogy Szigetet akarják megszállni. Sokkal inkább hiszem, hogy úgy leszen, hogysem semmibe múlna e sok hír!…
Nyilvánvaló volt, hogy a török Szigetvár ellen készül. A környező parancsnokok is tudták, és egyik jelentést a másik után küldték Bécsbe. Adam Gall május harmincegyedikén úgy vélte, hogy a székesfehérvári bég is Szigetvár alá vonul. Ez később tévedésnek bizonyult. Ezek Veszprém ellen indítottak váratlannak szánt támadást. Mivel a magyarokat meglepni nem tudták, hamarosan felhagytak a támadó szándékkal, és visszavonultak. Az ő feladatuk az ostromsereg biztosítása lehetett.
Május folyamán Zrínyi Miklós komoly erőfeszítéseket tett Szigetvár megerősítésére. A legkomolyabb feladat azonban most Horváth Márk kapitányra hárult.
A március 21-én kelt jelentésében arról számolt be, hogy hatszáz katonája van. az ostromot megörökítő Teöke Ferenc később ezt írta:
„Az lovagok csak kevesen valának,
Száznál többen mert nem sokan valának,
Az gyalogok es ötszázan valának,
Azok nélkül, kik városiak valának,
Mindenestel ezeren, ha valának.”
A várnak csak két nagyobb űrméretű lövege van. Mellettük majdnem két tucat kisebb löveg. Egy mozsár. Még két ósdi kővető ágyú is. Összesen huszonöt löveg. Meg két seregbontó.
A belső várat hat löveg védte, a középsőt négy, a külsőt kilenc. A városban három könnyű ágyú.
Egy ilyen nagy kiterjedésű várat jól szervezett, összetett tűzrendszernek kellett védelmeznie. A felsorolt löveganyag ehhez szánalmasan kevés.
Kádim Ali pasa hadai június elején Eszéknél átkeltek a Dráván. Kilencedikén a pasa Pécsről levelet küldött Bécsbe Sforza Pallavicininek. Ebben minden kertelés nélkül megírta, hogy Szigetvár ellen vonul.
Másnap a török Szigetvár alá érkezett, és június 11-én hajnalban megkezdte a vár körülsáncolását.
Szigetvár eddigi történetének legkomolyabb ostroma elé nézett.
Folytatása következik.
