HARMINCNYOLCADIK RÉSZ
Horvát Márk tudja, számít rá. Az ország szeme rajta.
Horváth Márk nem először áll Szigetvár élén. 1549 októberében ideiglenes megbízott parancsnokként már egyszer irányította a várat. Akkor Tahy Ferencet nevezték ki Szigetvár kapitányává, és Horváth a megbízás leteltével távozott. Most övé lett a teljes felelősség.
Zrínyi ajánlására, illetve a Batthyányak javaslatára került a vár élére.
Szigetvár jelentőségét ekkor már sokan átlátták. Többször is történt építkezés, de a legnagyobb majd csak a következő esztendőben fog elkezdődni.
Korábban láttuk a várőrség létszámát. Joggal keveselljük a hatszáz főt, de annak fényében, hogy néhány évvel korábban még kevesebb katona volt a várban, nagyon is komoly fejlesztésnek, valóságos áttörésnek kell tartanunk.
Nézzük a korábbi adatokat:
Szigetvár őrségének létszáma, tisztek és katonák együttesen:
1546 októberében: 286 fő.
1547 áprilisában: 285 fő
Ez egyfajta megállapodott létszámnak tűnik. A középkorban bőven elegendő volt egy nagyobb vár őrzésére is ennyi katona, ekkor már szánalmasan kevés. Főleg a török ellen. Arra sem elég, hogy a falakat teljes hosszukban megfigyelés alatt tartsák.
1548 áprilisában: 318 fő
Úgy tűnik, mintha lassan növekedne a létszám. Ez persze nem sokat jelent, hiszen ha évente csak harminc fővel növekszik a létszám, évtizedek alatt sem szaporodna annyira a várőrség, hogy esélye legyen a török fő erő ostromával szemben.
1548-ban már a gyengébb stratégáknak is pedzegetniük kellett a vár jelentőségét. Emlékezzünk csak: a kitűnő Salm tábornok már 1546-ban mit mondott?
„Szigetvár az ország legfontosabb vára.”
Ehhez viszonyítva a létszám kiábrándítóan kicsi. Sőt. A következő esztendőben az előző szintre zuhan vissza:
1549: 284 fő.
Ehhez képest igen figyelemre méltó a hatszáz fős létszám 1555-ben.
Zrínyi Miklós nagyon sokat tett a vár erősítése, felszerelése, komoly létszámú őrséggel való ellátása érdekében. Ehhez persze az is kellett (volna), hogy a bécsi katonai kormányzat kifizesse a felemelt őrség zsoldját.
Ez mindvégig neuralgikus probléma maradt. Amikor később maga Zrínyi lett a várkapitány, több esetben is előfordult, hogy a saját zsebéből fizette ki a zsoldot. A tehetősebb kapitányok, mint például a már említett Kerecsényi László, szintén ezt tették.
Várható volt, hogy Horváth Márk erre nem lesz képes, az ő anyagi kondíciói nem bírtak el ilyen áldozatot.
Tudjuk, hogy Szigetvár katonasága már 1555-ben már évtizedek óta harcban állt a környező törökkel, korábban ennek a harcnak számos epizódját említettem meg. Nem árt tudatosítanunk, hogy ennek a nagyon aktív szigetvári katonaságnak a létszáma ritkán haladta meg a háromszáz főt.
Velük szemben?
Egyrészt a pécsi török tartományi központ meg a hozzá tartozó kisebb várak katonasága. Másrészt a stratégiai jelentőségű drávai átkelőhelyet, és az ugyancsak létfontosságú dunai vízi utat fedező török erődök csapatai.
Több ezer ember.
Egyértelmű a következtetés: a szigetvári katonák évtizedek óta erőn felül állnak helyt a törökkel szemben.
Ferdinánd király személyesen ígérte meg Zrínyi Miklósnak, hogy Szigetvár őrségét ezerkétszáz lovasra és hatszáz gyalogosra emeli. Gyaníthatóan ez volt a Zrínyi követelte alsó érték.
Ezernyolcszáz katona egy olyan nagyméretű magyar várban, amely bizton számíthat a török fő erők támadására? Semmiképpen sem megnyugtató létszám. Ennél kisebb őrség – Kőszeg 1532-es banális esetét leszámítva – sohasem volt képes sikeresen megvédelmezni egyetlen komolyabb várat sem.
Gyakran a jóval nagyobb sem.
Ne feledjük el, Eger várát 1596-ban hétezer katona sem tudta megvédeni a szultán ostromló hadával szemben. Huszonegy nap után a vár kapitulált.
A Zrínyi követelte ezernyolcszáz fős őrség ostrom idején mindenféle segédcsapatokkal, meg a bemenekült fegyverfogható lakossággal némileg szaporítható, nagyjából kettőezer-ötszáz főre. Majd látjuk, hogy a döntő ostrom idején körülbelül ennyien lesznek.
Ha a török főerő időben fog a vár ostromához, akár két hónapja is lehet rá, mert felmentő seregre vele szemben a védők nem számíthatnak.
Ki vállalná ilyen körülmények között a vár kapitányságát?
Márciusban a kapitány azt írta egyik levelében, hogy a támadásra készülő várban még hatszáz harcképes gyalogosa sincs.
Maradt-e még valami esély?
Ha megfelelő, erős fegyverzet van egy várban, az sokat kompenzálhat a létszámhátrányon. Ebben a korban már nemcsak az ostromot, a védelmet is a lőfegyverek tüzére alapozták. Nemcsak tőlünk nyugatra. Még Oroszországban is előfordult a XVI. században, hogy egy várat több száz ágyú védett. És a lövegek százainak dacára még az ilyen erődök is elestek időnként.
Vajon ebből a szempontból mit mondhatunk Szigetvárról? Mennyi ágyúja, lőfegyvere van? Hogy állt a vár fegyverzet terén?
Még rosszabbul.
Folytatása következik.
