Őszi eső, híg, kopár,
Ragacsos közöny a sár.
Locs-pocs, szivárgó eső,
Lassan pusztuló erő.
Eső áztatta Jövő,
Eső hátán vén Idő.
Őszi eső, híg, kopár;
Tán nem is volt sose Nyár…
Mindig minden szürke volt,
Sose ragyogott a Hold.
Halott jelképek a fák,
Csupa látszat a világ.
Ősi eső, híg, kopár,
Minden vidám fényt kizár.
Vén, közönyös fellegek
Közt kietlen szél lebeg.
Szennyes víz új árkot ás,
Minden csupa hervadás.
Őszi eső, híg kopár,
Csak bennünk lakik a Nyár.
Idő-óceán felett
Nincs híd, csak mi,
Őszi eső, híg, kopár,
Amíg vagyunk, él a Nyár.
