Száz éve…
Füstölgött a levegő,
A Belle Epoque az Adrián üdült,
Koldusok ültek paloták előtt,
És megreszkettette a levegőt
Az éber rémálmok hada…
—-
Száz éve…
Valaha…
—–
Apostoli uralkodónk,
Szegény,
Pofaszakállas, ősz,
Öreg legény;
Mindent meggondolt,
Megfontolgatott;
De maga után csak
Halált hagyott.
——
Száz éve történt…
A tömeg hevült;
S a vén kontinens tűzbe,
Vérbe,
Pusztulásba;
Gépi tömeggyilkosságba,
Szennybe
Elmerült.
——
Száz esztendeje;
A kultúrember szervezetten ölt -
És pokollá változott
A Föld.
——-
Ágy lett a sár,
Meg kenyér a fakéreg;
Veszteséglisták mocsarán keresztül
Vonultak szürkén,
Véresen
A népek.
——
A klasszikus modernség szép világa
Leszállt
A lövészárok iszapjába.
—-
Európa hadi beteg,
A hosszú mély árok-sebek mellett
Srapnel-zápor pereg,
És groteszk holdbéli rengeteg
Mentén
Tetemek,
Valódi
Holttest-tengerek.
—–
Már száz év elhaladt,
De lábunk alatt
Valahol még mindig megmaradt,
Még mindig kísért
Az iszonyat.
—-
A modern racionalitás ennyit ért?
Milliók haltak
Semmiért.
—-
Az ember vesztett,
Nyert a gyilkolás,
A világ azóta
Más.
—-
Eltemetettek,
Temetetlenek,
Egyenruhás mártír kisemberek,
Haláluk által újul a világ;
Rosszabb lehet.
—–
Az Idő mezején
Letört Életek tarlói hevernek;
Sír millió meg nem született gyermek,
S a meg nem élt szerelmek
Szürkén kísértenek.
—–
Fejfák, emlékek elkorhadtak mára,
A jelen kába,
Sötét múltba,
Jövő éjszakába
Bámulni gyáva,
Legszívesebben mit se hallana.
—-
Száz éve…
Valaha…
—-
A végén vigyorog a romokon
A gyarmatszeletelő
Trianon.
—-
Ma is erőszak lebeg
A világ felett,
Mint reklám-rettenet.
—
Buta suhanc – kis mészáros,
Virtuális halálgyáros;
S boldogan vigyorog,
Ha a képernyőn kihal
Az ellenséges város…
—-
Hiába minden vers, dal, szép mese,
A világ nem különb
Ma se.
—-
A magas célok ma se magasabbak,
S az aljasok még ma is
Aljasodnak.
—–
A pénzt szolgáló művészet: cinizmus,
De a valódi líra:
Optimizmus.
—–
A költői Lét: véges Végtelen;
A Cél mindig
A Teljesség legyen.
—–
Megpihenni csak akkor lehet,
Ha Múzsák közt
Végleg elhallgatnak
A fegyverek.
—–
Száz éve…
Valaha…
—-
Az emberlét pótolhatatlan,
Örök, szép csoda;
Nem mehetünk lövészárokba
Többé soha.
—–
Száz éve…
Valaha…
—-
Vérfürdőt teremtett a hamis béke;
Isten könnyétől fakul
Az emléke.
