KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ
Az idegen – Morgensohn vagy nem Morgensohn – rezzenéstelen tekintettel állt.
Karen lassan felemelkedett, és fojtott hangon odasúgta Ed Philipsnek:
- Hologram?
A férfi a fejét rázta.
- Nem hinném! – súgta vissza.
A „hologram” elmosolyodott:
- Azt képzelik, hologram vagyok?
Fel sem ocsúdtak a meglepetésből, a Morgensohn-nak vélt idegen váratlanul előrelendült, megragadta és a padlóhoz csapta Helmut poharát. Az ifjabb Schellenberg döbbenten bámult rá, moccanni sem tudott.
A pohár nagyot csattant a padlón, de épségben maradt. Karen nagyot sóhajtott. Az űrközlekedés szabályzata. Szilánkosan törő anyagból készült eszköz vagy berendezési tárgy egyetlen űrhajó fedélzetén sem lehet.
Az volt a legkülönösebb, hogy az idegen magával vitte sötét hátterét is. ahogy visszaperdült korábbi helyére, a háttér is vele tartott.
Ha nem hologram, akkor micsoda?
- Nem lehet hologram – magyarázta egészen nyíltan Helmut. – Ki vetítette volna ide és honnan?
Ha nem hologram, akkor micsoda? Vajon a hajó valóban nem érzékeli?
- Meghallgatnának végre? – kérdezte az idegen.
Karen és Ed összenéztek. Miért ne? Mi mást tehetnének?
- Hallottak már az Ultenberg-csoportról?
Folytatása következik.
