Vén Muskétás

  TIZENNYOLCADIK RÉSZ   „Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”     Sürgős parancs!   Minden egységnek!   Elrendelem azonnal hatállyal a Budapesti Rendőr Főkapitányság alárendeltségébe tartozó XY rendőr százados, illetve az alárendeltségébe tartozó összes kommandós…

  NEGYVENHARMADIK RÉSZ   Minden mozdulat kín volt, lélegzetvételnyi pihenés sem akadt.   Minden újabb háztömb újabb nehézség, újabb kockázat. Minden utcasarok a halál birodalma, ahol újabb rettentő veszélyek leselkedtek. Mindent ellepő fekete áradat, romok és halottak mindenütt. Ilyen képet…

HUSZONKETTEDIK RÉSZ   Danno kardot rántott oltalmazásomra, de nem volt szükség a fegyverére, mert támadóim fájdalmas görcsökben fetrengve hevertek a lábaim előtt. Takosztl úr ijedt patkánytekintettel méregetett, majd feltűnően ripők és ízléstelen modorát feladva nyájasan a…

  HUSZONEGYEDIK RÉSZ   Nyugodtan feküdtem tovább az ágyon. Talán más félelmetesnek érezte volna a helyzetet, én azonban nagyon közel álltam hozzá, hogy hangosan felnevessek. Mindenképpen türtőztetnem kellett magam, mert ha nem, akkor Danno legfeljebb megszégyenülten elkullog…

HUSZADIK RÉSZ   Nagyot kiáltottam:   Danno!   Azonnal megjelent. Benyitott, és kérdőn nézett rám.   Miért nincs kilincs az ajtómon, Danno? Nincs rá szükséged, hiszen én bármikor kész vagyok ajtót nyitni – igyekezett ártatlan képet vágni, de nem hittem…

TIZENKILENCEDIK RÉSZ   Túlságosan sokat vártam tőle, nem tudtam hát álmélkodni rajta. Kétségtelenül gigászi volt, tagadhatatlanul hatalmas, de valahogy mégis eltörpült Asztlant népének egyéb építményei mellett. Hasznosságában mindenképpen, de talán még méreteiben…

TIZENNYOLCADIK RÉSZ   Bizony annyira, hosszú emlékezetű – bólintott súlyosan, komoran. – a katasztrófa mindent el fog törölni. Az embernek a kezdet kezdetétől kell újra elindulnia. Vadállatként kóborol majd a Föld kietlen rengetegeiben a csekély maradék.   Fel voltam…

TIZENHETEDIK RÉSZ   A beteg Király visszafordult, és rám vetette lázfényű szemének bágyadt, tört sugarait.   Megteszem, amit mondtál, építőmester – mondta elszánt hangon. – Elküldöm hadihajóimat, foglaljanak el olyan földeket, ahol vadakban bővelkedő erdőket,…

  TIZENÖTÖDIK RÉSZ   Sietnünk kellett, hogy akkor érjünk a rideg vidékre, amikor a földnek eme vigasztalan pontján rövid látogatást tesz a nyár. Másutt az ilyen nyarat ősznek sem nagyon…

  TIZENNEGYEDIK RÉSZ   …A balszárnyon álltam a többi Plataia-beli férfival együtt. Oldalamon az öcsém, Kleombrótosz. Előttünk a ligetekkel tarkított, tágas maratoni sík, meg a barbárok tömege.   A perzsák megfutamodtak, és az athéni meg plataiai hopliták falanxa…