ÖTVENEGYEDIK RÉSZ
Topordi Benedek hadnagy titokban tárgyalásokat kezdett a törökkel a megadásról. Az árulás kitudódott, és a várkapitány azt tette, ami háborús időben ilyen esetben egyedül helyes: agyonlövette az árulót.
Istvánffy így számol be erről:
„a város elárulásáról az ellenséggel titkon értekezett, de a városparancsnok a lázadásnak elejét akarta venni, a bűnt nyíltan tárgyalni pedig nem óhajtotta.”
A legutóbbi kitörés során a török súlyos veszteségeket szenvedett, ami most már a tisztikart is érintette. Naszuf bég elesett, Mohamed szolnoki és Ahmed babocsai bég megsebesült. A védők huszonnégy embert vesztettek.
A harc azonban még komolyabbra fordult. A török hozzáfoghatott a voltaképpeni vár ostromához.
Khadim Ali úgy határozott, hogy a város most elfoglalt északi oldalát teszi meg az ostrom bázisául. Ez körülbelül 260 méter hosszú szakasz volt, mindenképpen alkalmas arra, hogy a támadások kiindulópontja legyen.
Hogy a védők helyzetét még tovább nehezítse, bázisként használta a vár délnyugati, illetve délkeleti sarokbástyájával szemben elterülő tóparti térséget is. Így egyszerre több irányból támadhatja a falakat, és különböző falszakaszok elleni rohamokat készíthet elő.
A török haladéktalanul hozzá is fogott a sáncok építéséhez, új ágyútelepek létesítéséhez. Emellett töltést kezdett építeni a vár két szegletbástyájával szemben. Ennek céljaira több ezer ember kezdte hordani a rönköket, fahasábokat, kötéllel összefogott gallykötegeket.
A tóparti malom mellett eddig is volt egy ostromüteg négy faltörő löveggel és három kolubrinával, azt is megerősítették. Utána azonnal lőni kezdték a következő objektumokat:
- A délkeleti szögletbástyát
- A belső és külső vár vizesárka között húzódó falakat
- A külső vár vaskapuját
A város északi oldala mentén nagy sáncot hányatott a pasa, és ide is ostromüteg került négy nagy ostromlöveggel és négy kisebb ágyúval. Innen a következő objektumokat vette tűz alá a török tüzérség:
- A vár szemben lévő kurtináját
- A délnyugati sarokbástyát
- A várkapu melletti templomot
- A belső várban emelkedő magas tornyot
A délnyugati szögletbástyával szemben is ágyútelepet építtetett a pasa. Nagyjából oda, ahol az Almás-patak vizét tóvá duzzasztó gát kiindulópontja volt. itt töltés húzódott egészen a város nyugati kapujáig. Ide négy ostromlöveg és öt kolubrina került. A következő objektumokat lőtték:
- A vár egyetlen téglabástyáját
- A belső vár tornyát
- A belső, a külső és a középső vár nyugati falait
- A külső és a középső vár belső területeit
Ez volt az ostrom tüzérségi rendszere. Ha a térképen tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy a török tüzérség mostantól a külső és a középső vár minden fontos pontját képes volt tűz alatt tartani. Sőt, a belső vár némely részeit is.
Huszonegyedikén este négy védő szökött ki a várból. Elfogták és a pasa elé vitték őket. A kapitány jelentése szerint:
„azt mondták, hogy ne vítassa onnat (a várat, ti. kelet felől, a malomtól), hanem a vaskapu (a vár külső kapuja) felől. Az álgyúkat osztán így vitték napkelet felől az malomtul el. Most onnan lövik és dél felől, a szentegyház felől. Azzal hitegették a pasát, hogy ötödnapig onnat megvehetné”.
A pozsegai bég parancsára néhány napig el is vitték az ágyúkat a délkeleti bástya elől, de – mivel semmi eredményt nem értek el – a pasa visszavitette a lövegeket eredeti állásukba.
Nem világos, hogy a szökevények segíteni vagy ártani akartak-e a tovább is kitartó védőknek.
Haladt a török a mocsár és a tó vizének lecsapolásával is. A város elfoglalása utáni éjszakán ezzel is előbbre léptek. Istvánffy szerint:
„azt a régi gátat… munkások kalapáccsal és vasdoronggal szétverték, hogy a vár falait könnyebben ostromolhassák és megközelíthessék”.
Teöke Ferenc lényegre törőbb:
„Az árokból vizét kivágják vala.”
A várból tűzzel igyekeztek akadályozni a munkálatokat, kevés sikerrel. A munkásokat ekkor már zegzugos lefutású árokrendszer védte. Másutt meg magas sáncok, amelyek mögött a szekerek biztonságban voltak, és a török csapatmozdulatait sem fenyegette veszély.
Folytatása következik.
