Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, akik nem tartottak Rákosi Mátyástól. Szerencséjére ezt “a magyarok bölcs vezére” annak tulajdonította, hogy a világhírű zeneszerző és zenetudós túlságosan belemerült a hivatásába, és nem érzékeli a valóságot.
A hatalom Kodályt ártelmetlen, de nagyon fontos személynek tartotta. Ezért bizonyos “fontos” alkalmakkor elvárta tőle a protokolláris szereplést. Ez elől Kodály nem térhetett ki.
Egy alkalommal Kodály Zoltánt éppen Rákosi mellé ültették. A magyar párt diktátora vicces embernek hitte magát, mert szervilis környezete folyton hahotázott a suta humorán.
Meg akarta viccelni Kodályt. Látni akarta, hogy megijed. Bárkit meg tud ikeszteni, Kodályt miért ne tudná?
Komor arccal fordult hozzá:
- Rosszakat hallottam magáról, mester!
Kodály nem fogta fel a mondat jelentőségét. Nyugodtan felelt.
- Én is magáról!
