Egy választáson történt, az 1880-as évek közepén, valahol Magyarországon.
—-
A kormánypárti jelölt megtollasodott iparbáró volt, aki tényleges bárói címet is vásárolt magának a királytól. Tartott azonban ellenfelétől, a híres magyar tudóstól. Mindenképpen ő akart a képviselő lenni, és úgy gondolta, napnál világosabb, hogy erre csak ő alkalmas. De mi lesz, ha ezek a buta polgárok és még butább parasztok mégse rá szavaznak?
Valahogy meg kellene győzni őket! De mivel?
Valami kézzelfogható dologgal!
Ezek az ostobák talán nem sokat tudnak, de a pénz és a vagyon értékét csak ismerik! Ez kell ide! Ezt megértik!
- Ne válasszátok meg az ellenfelemet, kedves polgártársaim! – bőgte harsányan. – Annak semmije sincs! Egy lánc földje se! Mit tudna az magukért tenni? Rám szavazzanak, nekem van pénzem, az meg nincstelen! Mit tehetne egy vagyontalan? Nekem mindenem van, vagyonos vagyok, rám szavazzanak, ne a nincstelenre!
Néma csend támadt. Aztán megszólalt egy parasztember.
- Rosszul mondja az úr. Krisztus urunk még szegényebb volt, mégis tudott mit tenni!
