Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Néha mégis azt gondolom:
A világ halad.
Egyszer mindig eltűnnek a
Komor fellegek,
Akármennyi van belőlük;
Élni még lehet.
Egyszer elfagy, másszor megint
Virágzik az ág,
Lassan cammog előre a
Tohonya világ.
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Rossz anyagi haszonelvből
Hit sosem fakad.
Piacok rózsaszín egén
Feltámad a szél;
Tőke kacag, Isten pedig
Csendben mendegél.
Bújócskát játszik a felhők
Közt a hatalom,
Azt hiszi, hogy az árnyékban
Nem is láthatom.
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad,
Minden sunyi ál-szabadság
Végül elszalad.
Nem teremthet jobb világot
Száraz elmeél;
Lakatlan utópiákban
Tekereg a szél.
Minden törvény, meg hivatal
Fonnyad, kimerül;
A személyes felelősség
Örök egyedül.
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad.
Nem attól lesz jobb, ha csak a
Technika halad.
Ha globálisan bukik a
Jövendő pere,
Megtudjuk, mi a kőbalta
Polkorrekt neve.
Ficamodott értékrendek,
Felhős alkonyok,
Nem a pénz teszi, hogy Földünk
Még mindig forog.
Fuvalkodott hatalomnak
Pénz-agya forog,
Nem sejti, hogy céljai is
Haszontalanok.
Tán nem leszünk összekevert,
Puha szolgahad;
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad.
