Prielle Kornélia a XIX. század legnagyobb magyar tragikái közé tartozott.
Petőfi menyasszonya volt egy ideig, és korántsem biztos, hogy nem ő lett volna a költő méltó felesége…
A kiváló színésznő talpraesett ember volt.
Egyszer romantikus idős hölgy szerepét osztották rá a Nemzeti Színházban. A szerep miatt a csinos fiatal művésznő arcát idősre maszkírozták, hajára ősz parókát tettek.
Prielle Kornélia így is gyönyörű volt.
A karakter, akit alakított, éppen egyedül volt a színpadon, és nosztalgiázott. Szerepe szerint éppen egy lovastisztre emlékezett.
- Ő volt az első szeretőm!
Néma csend volt.
Volt azonban a nézők között egy valódi, krakéler lovastiszt. Magyar ember, de nem magyar érzelmű. Őrnagyként szolgált a Kecskeméten állomásozó, zömmel cseh-morva legénységű vértesezredben.
Amikor tehát Prielle Kornélia a szerepében ezt mondta:
- Ő volt az első szeretőm!
A vértes őrnagy úr felemelkedett a helyéről, és öblös hangon odakiáltotta a színésznőnek:
- Én voltam az, művésznő!
Síri csend támadt. Senki sem merészelte megvédeni Prielle Kornéliát egy vértestiszt ellenében.
Prielle Kornélia azonban nem esett kétségbe. Látszólag ügyet sem vetett a tisztre, és az ízléstelen bekiabálásra. Tovább beszélt, mintha benne volna a szövegében:
- Ő volt az első szeretőm, de gyorsan kiadtam az útját. Butább volt, mint a kardja.
