Tavaszi fák virágsátra
Szegélyezi az utat,
A lelkünkben újjáéled
Az Élet,
S a Feladat.
Vidám szellők portyázgatnak
Ébredező utakon,
Kitartásért, helytállásért
Szerelem
A jutalom.
Magához tért az öreg Nap,
Sugarait ontja már,
Aki ilyen szép tavaszban
Élni nem szeret:
Szamár.
Tavaszi fák virágsátra
Enyhe szélbe bólogat,
Lelkesedést követel már
Az Élet,
S a Feladat.
