Napsütés már volna talán,
De a Tavasz?
Túl a csodán…
Télben van ezer hivatal;
Állítólag mind jót akar.
Aprólékos, gondos sátán
Vigyorog hóbuckák hátán.
Napsütés még volna talán,
Tavasz?
Túl a vágyak falán.
Télben profitvarjú károg,
Az égen halál szivárog.
Drótos fülbe zörejzene;
Marad a Tél – mindörökre.
Festett pinty műanyag ágra;
Tévé buzdít butaságra.
Ha nincsen jövő-dallama,
A Tavasz – csak matéria.
De valahol – túl a csodán,
Mégis lehet Tavasz
Talán…
Valahol…
Még nagyon messze…
Tavasz készül a lelkekbe.
Valahol…
Még nagyon távol…
Tavasz lámpása világol.
Kell Tavaszhoz a napsütés,
De – önmagában az kevés.
Nem csupán virágzó erdő,
Az igazi Tavasz – jövő.
Szerelem a világ éke,
S versengés helyett szent Béke,
Harc vagy profit? Mind néhai -
Csupán a múlt árnyékai.
Tavaszban néznénk az égre;
Emberré válhatnánk végre.
