KÉTSZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ
- Magam is úgy gondolom, tisztelt hölgyem, - bólintott Rafa. – ideje megszüntetnünk a Digitális Téridőt. Szabad lesz?
Termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel, hogy kikapja Karen kezéből az eszközt, de a szőke nő résen volt.
- Nem! – mondta határozottan, és Rafa kezére ütött. – Majd én!
Elég a meglepetésekből! Karen intett, mire a robotharcos visszanyomta Rafát a székébe.
- Hogyan működik?
- Mármint az eszköz?
- Mi mást kérdeznék?
Sigismundo Rafa nagyot fújtatott.
- Jobb lenne, ha az én kezembe kerülne.
- Nem!
Rafa vállat vont.
- Rendben van hölgyem. Nagyon egyszerű. Erőteljesen nyomja meg a piros gombot, és tartsa rajta az ujját két-három másodpercig. Egyszerű.
A szőke nő egy pillantást vetett az eszközre.
- Mi fog velük történni?
- A Digitális Téridővel, hölgyem?
- Azzal hát! Mi mással?
Sigismundo Rafa elvigyorodott.
- Már elmondtam önnek, asszonyom.
- Azért csak ismételje meg! Rövid a memóriám.
Rafa arca grimaszba torzult.
- Halljam!
- A Digitális Téridő elvesuíti kapcsolatait a mi téridőnkkel, és minden tekintetben önálló téridővé válik. A mi téridőnkkel összekapcsolódnia többé nem lehetséges.
Karen egy másodpercig habozott.
- Megtorolhatják?
- A Digitális Téridőből nem. De ha a mi világegyetemünkben valaki észreveszi a folyamatot, ő igen.
- Ennek mennyi esélye van?
Rafa csak egy pillanatig gondolkodott.
- Úgy gondolom, legalább hetven százalék.
Karen kedvetlen arcot vágott. Megint meglepetés, újabb meglepetés! Elég már a meglepetésekből!
- Admirális a hajónak! Azonnali térugrásra felkészülni!
„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve!”
Karen az eszközt vizsgálgatta. Csak most vette észre, hogy a nagy piros gomb alatt őrült sebességgel forog egy kis mutató, követhetetlenül sorjáznak a számok. Ez vajon mi lehet?
Folytatása következik.
