HUSZONHATODIK RÉSZ
A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását, tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja. Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy Zrínyi tud a tervéről.
Szigetvár volt tehát a magyar védelemnek a török legfontosabb utánpótlási útvonalait leginkább veszélyeztető éke, amely természetes bázisul kínálkozott egy leendő nagyszabású ellentámadás számára.
Szigetvár jelentősége óriási volt. A segítségével azonnal oda lehetett volna terelni a hadműveleteket, ahol a leghatékonyabb csapást lehetett volna mérni az ellenségre. Sikertelenség esetén biztosíthatta volna a visszavonulást, megállíthatta volna az esetleges üldözést.
Amíg azonban komoly ellentámadásra nincs lehetőség, Szigetvár messzemenően alkalmas volt arra, hogy állandóan zavarja a török létfontosságú útvonalait, és megakadályozzon minden nyugati irányba indított oszmán támadást. Ha kellőképpen meg van erősítve, a török aligha hagyhatja a hátában. Egymaga felért egy teljes erődrendszerrel.
Nem véletlenül szorgalmazta a megerősítését Zrínyi.
És nem véletlenül akarta mindenáron bevenni a török.
Zrínyi ágyúkat, fegyvert vitet, katonákat fogad, építőmestert küld a várba. Utóbbi két igen fontos új bástyát emel. Ekkoriban lesz Szigetvár parancsnoka Kerecsényi László.
Súlyos problémát okoz azonban, hogy a haditanács rosszul, vagy egyáltalán nem fizeti Szigetvár katonáit. Az őrség gyakran éhezik. Ferdinánd király még a vár uradalmához tartozó falvak egy részét is meggondolatlanul magánszemélyeknek adja. A védők számát szaporítani, a fegyverzetet erősíteni kellene. Nyilvánvaló, hogy Szigetvár a legdühödtebb török támadásokra számíthat. Vajon ezt Bécsben nem látják?
Még a fegyverzet sem kielégítő. A Bécsből kirendelt erődítési felügyelő 1553-ban azt jelenti, hogy a vár fegyverzetéhez még a következők kellenek:
- 16-20 falkonéta, (más néven falkonett, kisebb, mozgatható löveg)
- 4 nagy sáncromboló ágyú,
- 1000 szakállas puska,
- 500 puska
- 1000 hosszú, német lándzsa
A vár fegyverzete ekkor még nem tette volna lehetővé, hogy komolyabb ostromot álljon ki.
Ekkoriban egyre nagyobb jelentőséget kapott a magyar gyalogságban a hajdúk csapatneme. Még nem ők voltak az egyetlen magyar gyalogsági csapatnem, mellettük ott voltak a darabontok, a muskétások és egyéb katonatípusok is, de a hajdúk fontossága nőttön nőtt. Szigetváron is rájuk bízták az erődítmény legérzékenyebb, legnehezebben védhető, és általában az első komolyabb török támadás célpontjának számító elemeinek, a kapuknak a védelmét.
A hajdúk zöme ekkor még a délszlávok közül került ki, nehezen kezelhető, de a törököt fanatikusan gyűlölő katonák voltak.
Szigetváron több hajdú alegység is szolgált. Közvetlenül a várkapitánynak voltak alárendelve.
Szigetvár állandó harcot folytat a környező török helyőrségek csapataival. Egymást érik a kisebb-nagyobb ütközetek, ez a magyarországi front legkeményebb szakasza.
A török 1544-ben már megostromolja Szigetvárt. A pécsi Bayram bég főleg pécsi és eszéki török egységekkel, tizennégy ostromágyúval támadta meg a várat. Nem tudjuk, hogyan folyt le az ostrom, és azt sem, hogy meddig tartott. A harcok során életét vesztette a vár egy magas rangú tisztje.
Szigetvár sikerrel állta ki a török támadást, de augusztus végén Kerecsényi sürgős segítséget kért Kanizsáról, mert a szigetvári készletek teljesen kifogytak.
Hogy a szigetváriak az ostrom után komoly megtorló portyákat indíthattak, abból derül ki, hogy maga a budai pasa írt az ő úgynevezett békeszegő magatartásuk miatt Bécsbe az év második felében több panaszlevelet.
A török állandóan panaszkodott Bécsben a magyar végváriakra, pedig ő béke idején gyakran szabályosan ostrom alá is vette némelyik várat. Így tett ebben az évben Szigetvárral, a rákövetkezendő esztendőkben Pápával és Várpalotával és Tihannyal.
Októberben azonban Szigetvár állapota már katasztrofális. A katonák közt járvány tombol, sokan meghalnak. A falak és palánkok állapota kritikán aluli. A járvány és a fizetetlenség miatt a maradék katonák szökdösnek, a várkapitány már a saját emberei ellen is őrizteti a kapukat.
Az adatokból úgy tűnik, talán a szigetváriak kezdték a török uralom alá került magyar falvak adóztatását.
1555 elején Zrínyi mindenkit figyelmeztetett: a török újabb támadásra készül.
Folytatása következik.
