HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
Ettől kezdve Zrínyi Miklós volt a török elleni védekezés lelke. Katonákat tartott, várakat erősített, fegyvert szerzett, és állandó aktív védelmet folytatott a portyázó török ellen.
A korabeli magyar urak gyakran a saját kárukon tanulták meg, mi kell a sikeres ellenálláshoz. A török túlerő miatt a nagyszabású ellentámadás nem jött számításba, ehhez a magyar rendek egyesített ereje sem lett volna elég.
A határ menti kisháborúban gyorsan kialakult, és állandósult a magyar fölény. A török itt Magyarországon is számbeli túlerőben volt, de az itteni török erőktől a magyarok nem féltek, ezeket gyakran legyőzték. Akkor is, ha nagyobb erőt összpontosított. Ilyen győzelem volt a híres szikszói csata, vagy a század végén vívott nagy háború számos győzelmes ütközete. A helyi török erőket a magyar rendek erői és a magyar királyi csapatok képesek voltak legyőzni, ezek magukban nem tudták volna fenntartani a hódoltságot.
Volt azonban egy félelmetes tényező. A török főerő. Ezzel a magyar csapatok nem mérkőzhettek. Ez azonban nem indult minden esztendőben Magyarországra, időnként másutt volt lekötve, a korszakban leggyakrabban a perzsa hadszíntéren.
Létfontosságú volt tehát az információ. Mikor indul ellenünk hadjáratra a szultán, mi a célja?
Megfelelően működő kémszolgálatra volt szükség. Ez természetesen minden háborúban létkérdés, itt azonban még külön nehézségeket is okozott, hiszen a hírszerzőknek nagyon mélyen be kellett hatolniuk a török birodalom belsejébe, el kellett vegyülniük az adminisztrációban, vagy a hadseregben, valamint hatékonyan és gyorsan tudatniuk kellett az érdekeltekkel a török minden mozdulatát, hogy idejében fel lehessen készülni. A szultán csapatai Drinápolytól Nándorfehérvárig nem haladtak különösebben gyorsan, de a rossz útviszonyok és egyéb nehézségek a hír útját is késleltethették. Ahhoz, hogy az információ valóban hasznos legyen, idejében el kellett jutnia Magyarországra.
Zrínyi a jelek szerint az információszerzésben is élen járt. Például a híres, 1552-es hadjáratról már annak előkészítései fázisában, 1552 februárjában tudott, és ezt a többi rendi vezetővel is tudatta. Ferdinánd királyt is ő informálta. Később, ősszel már arról is tudott, hogy a szultánnak a perzsa fronton nehézségei vannak, emiatt kénytelen visszahívni Magyarországról Ali pasát. Erről is ő értesítette a királyt.
1552 újabb tragédiát hozott, magyar várak egész sora került török kézre. A nyár végének súlyos napjaiban még senki sem sejthette, hogy ez a hadjárat majd az egri győzelemmel ér véget. Ma ebből legfeljebb Losonczy István fogcsikorgatóan tragikus védekezésére emlékszünk Temesvár, Szondy György önfeláldozó hősiességére Drégely kapcsán, és – természetesen – a vasfegyelmet követelő Dobó István és katonái kemény, találékony és sikeres védekezésére a korábban több helyen is védhetetlennek nyilvánított Eger várának esetében. Eger ekkoriban még közepesen erősnek sem számított, a védők kitartása sokkolta a törököt. Dobó István és katonái minden lehetséges eszközt felhasználtak, annyi fortélyt mutattak be, annyi hátrányt fordítottak előnyükre, amire korábban még példa nem volt. Mivel a már megszokott bátor elszántság mellett a török itt szakértelemmel, parancsnoki eréllyel, magyaroknál az utóbbi időben nem tapasztalt következetes fegyelemmel és egységgel is találkozott, szinte törvényszerű volt, hogy kudarcot vall. Harmincnégy napos ostrom után dolga végezetlenül takarodott el a vár falai alól. Eger méltán lett ezután csaknem fél évszázadig a végvári vitézség „tüköre”.
Zrínyi Miklós ebben az időszakban is a Dunántúlon vigyázott, ott akadályozta a török próbálkozásait.
Sokat tett Szigetvár megerősítéséért. Emlékezhetünk: annak idején ő kardoskodott azért, hogy Szigetvár kerüljön királyi kézbe, alaposan erősítsék meg, legyen a védelmi vonal fontos láncszeme.
Ne feledjük, ekkor már nemcsak Buda, hanem Székesfehérvár is török kézen van. szigetvár ennél keletebbre van, nagyon közel a Dunához, illetve Pécshez. Ha a térképre pillantunk, azonnal megértjük, mi is lehetett ezzel a várral Zrínyi Miklós célja.
Szigetvár egymagában megkérdőjelezi a török hódoltság létét. Nincs másik vár ehhez hasonló helyzetben, és egyetlen másik sem rejt magában ilyen lehetőségeket. Zrínyi nyilvánvalóan azt gondolta, hogy Szigetvár lehet egy majdani ellentámadás magától értetődő stratégiai bázisa.
Szigetvárról kiindulva ellenőrzés alá lehet vonni a Duna vonalát, illetve a Duna mentén haladó országutat. Eredményesen lehet innen akadályozni a nagy török bázisok – Buda, Esztergom, Székesfehérvár – ellátását, el lehet vágni a velük való kapcsolatot.
Az elgondolás zseniális volt. Ha kihasználjuk a Szigetvárban rejlő lehetőségeket, múló epizód lehetett volna a török magyarországi hódítása.
Folytatása következik.
