Újabb év kezdetén...
Az Idő még szűz, és megifjodik
A Várakozás,
Hátha most jöhet
Valami Más...
A naptárba már új évszám került,
És alábbhagyott a cudar hideg.
Új év.
A futó örömök után.
Jönnek az újabb, és a régi gondok.
Tél közepén
Barantáltak
Fosztogató ködök,
Jéggé fagyott a hagyomány,
És a világ
Köhög.
Újabb év kezdetén...
Gögyén vigyorgó sivár új adók,
A politika, mit gigászi pók,
Trónol a romlás kellős közepén,
S hamuba sült jövőt cipelve hátán
Ballag a semmi felé
A Remény.
Lustán vonulnak a vén fellegek;
S a rágott szélű, szürke téridőben
Egymás mellett
Több Magyarhon
Egy konzervatív, ábrándos-piros,
Nemzetiszín szegéllyel ékesítve,
Trianonon jajongó, búskomor;
Ahol a festett bajszú magyarok
Égszínkék lajbit húzva lovagolnak
Az Óperenciák síkságain
Csaba királyfi országa felé...
Aztán egy másik, cifra, liberális;
Ez rózsaszín, vagy már inkább lila,
A seft-éden alamuszi világa,
Ahol a nyálkás piac-templomokban
Szabad-cenzúra tanít újbeszédet
És Armani öltönyös istene
Megáldja a templom kufárait...
És van egy harmadik..
Az Igazi,
Ahol a valódi emberek élnek...
Újabb év kezdetén...
Most megint még rosszabb következik,
Vagy mégse?
Újabb év kezdetén...
Teszem a dolgom jól,
Hűségesen,
És amíg Isten éltetni akar,
Maradok hű férj,
Jó ember,
