Az év lassan lejár…
A tél förgeteg trombitáját fújja,
Fényes lélekkel készülünk az újra,
A világ jobbra vár.
Sápadt özvegy a tél,
Ködök takarnak reményt és utat,
Születő jövő múlt után kutat,
Poklot regél a szél.
Fecsegnek locska végzetek,
Hallgat az Akarat.
Az év lassan lejár...
Téli napok kullognak csendesen,
Jövő és múlt a jelennel üzen,
A világ – rossz bazár.
Vén verkli nyekereg,
Minden kocsma a rossz zenében ázik,
Önkéntes ördögsereg petárdázik,
És újév közeleg.
Fagyos hétköznapok
Járják megszokott, lomha táncukat,
Piac-kocsmában Fillér úr mulat,
S az Idő gomolyog.
Az év lassan lejár…
Ötven fölött már öregszik a test,
De elv és becsület: fiatalok.
Makog a sors, dadog a létezés;
S virul az Élet, hogyha célja van.
