Hideg szelek köntösébe
Öltözik a reggel,
Zúg a harang,
Karácsonyt vár az Isten,
S az Ember.
A külső világ közömbös,
Vakon mered jégbe,
Ember nélkül csak a csillag
Hideg fénye égne.
Közönyös az anyag-világ,
Mint örök december;
Istentől és
Önmagától
Kap hitet
Az Ember.
Hideg szelek köntösében
Didereg a múltunk,
Hogyha folyton elcsüggedünk,
Semmit se tanultunk.
Elődeink a hazában
Születtek és haltak,
Itt kell élni és alkotni
Ma is a magyarnak.
Régi kedves fogalmaink
Szétszórva hevernek,
Akkor érünk valamit, ha
Új értelmet nyernek.
Hideg szelek köntösében
Fázik a jövendő,
Külföld felé böfög gépi
Virtuális bendő.
A posztmodern pluralizmus
Olyan gólya-távlat,
Ami egyetlen békát se
Tud fogni magának.
Médiumok hangzavarát
A kutyák ugatják,
A masszába olvadásból
Sose lesz szabadság.
Hideg szelek köntösében
Nemhitek remegnek,
Anyagelvek, piacelvek
Holtan dideregnek.
Anyag-világ időbeli
Otthona december,
Életet és meleget nem
Teremt, csak az ember.
Szent meleget kell gyújtanunk
Jeges Idő-hegyre,
Hogy a bennünk lakó Isten
Magát összeszedje.
Hideg szelek köntösébe
Öltözik a reggel,
Zúg a harang,
Karácsonyt vár az Isten,
S az Ember.
