Az esztendők jöttek-mentek,
Évtizedek múltak,
Boldogságos vágyaink
Sohasem csitultak.
Odakint sznob dőreségek
Haláltáncot ropnak,
Idebent megmaradunk
Örök kamaszoknak.
Élet
Igaz Léttel él;
Nem lennék,
Ha nem lennél.
A magány vad szakadék;
Nem lennél,
Ha nem lennék.
Örök kamaszok,
A vén Idő foga vacog,
A hétköznapban halál kavarog,
A zsákutcába futott lét sajog,
S nem boldog senki,
Csak
Az
Örök kamaszok.
Hosszú évek jönnek-mennek
Évtizedek múlnak;
És kettőnket egyre jobban
Egymásba gyalulnak.
A test már sajog,
Fáj ezer helyen,
S nem szűnik fájva,
Sóhajtozva sem
A Szerelem.
Ahogy kopik a test,
Vénül az élet,
Csak egyre szépül ott benn,
Ami éltet.
A világ csacsog,
Isten mosolyog,
Míg élünk, maradunk, amik vagyunk:
Örök kamaszok.
