Poshadt kánonok recsegnek,
Fúj az őszi szél,
A totyakos Történelem
Csöndben mendegél.
Vén fatörzsek hajladoznak,
Szakad az eső,
Felhők mögött álmodik a
Csecsemő jövő.
Hajlott korok búcsúzkodnak,
Ködös a világ,
Eljövendó Tavaszokra
Készülnek a fák.
Poshadt kánonok recsegnek,
Pityereg a sár,
Elvetélt poétikákkal
Tele a kosár.
Lehet tárgyas a halandzsa,
Lehet alanyi,
Nem röpít a Parnasszusra
Szárnyatlan gagyi.
Istennek a csörgő-zörgő
Műanyag: kevés,
Protokollra, díjesőre
Jön a feledés.
Csörömpöl a múlandóság,
Idő nyikorog,
Múltba tűnnek üres szavak,
Poshadt kánonok.
