KÉTSZÁZHETVENHATODIK RÉSZ
Mindegyik láthatóan kisebb volt a Rodney-nál, és legyező alakban közeledtek felé. Vagy a könnyűcirkáló felé.
- Kik ezek? – sikoltotta Helmut.
- Hallottad – felelte csüggedten Ed Philips. – Ismeretlen osztályú, felségjelzés nélküli hadihajók.
- Végünk van?
Helmut kérdése tompán kondult a csendbe.
A szőke nő nagyot sóhajtott. Nem! Nem hagyja!
„Admirális a hajónak! Mi a javaslatod?”
Azonnal jött a válasz:
„Hajó az admirálisnak! A Rodney fegyverrendszerei aktiválva! A csatahajó tűzparancsra vár!”
Karen egy bólintással konstatálta a jelentést. Meglepődve hallotta, hogy Ed Philips a fogát csikorgatja.
- Tárgyalni lehetne velük? – kérdezte Helmut.
Egyikük sem felelt. Mind a kettő merően nézte a panorámaképernyőt.
Az öt idegen hajó vadul pislogott, mint valami részeg hullócsillagok alkalmi raja. Karen az első pillanatban azt hitte, morzejelek. Nem. Nem morzejelek voltak. Az idegen hajók tüzeltek rájuk.
A hajó újra megrázkódott, Helmut leesett a lábáról Ed Philips a székbe zuhant. Karen is csaknem elvágódott, a vezérlőpult szélébe kapaszkodva maradt állva.
- Folyamatosan tüzelnek ránk – motyogta Ed Philips.
Karen szórakozottan bólintott. Maga is látta.
„Admirális a hajónak! Kárjelentést kérek!”
Csend volt, csak Ed Philips fogvacogása hallatszott.
„Hajó az admirálisnak! A Rodney csatahajó védernyője alatt vagyunk, nem értek bennünket károk! A csatahajó fegyverrendszeri és védernyője százszázalékosan aktiválva, asszonyom! Becslések szerint még tíz percig álljuk a támadást!”
Karen bólintott.
Az öt pont folyamatosan villogott a panorámaképernyőn.
„Hajó az admirálisnak! Nyomatékosan kérjük a tűzparancsot, asszonyom!”
Karen magához tért. Nincs más lehetősége, ha a védelem legfeljebb tíz percig tart ki.
„Admirális a hajónak! Tűzparancsot adok!”
„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal!”
Legfeljebb néhány másodperc telhetett el. A Rodney hirtelen megrázkódott, és ezernyi apró tüzet bocsátott ki magából, mint valami kitörő vulkán. Lenyűgözve figyelték.
Rövid és egyoldalú tűzijáték volt. Szinte egyszerre lobbant fel a képernyőn az öt apró fénypont, perzselő tűzcsóvává növekedtek, aztán gyorsan elenyésztek. A panorámaképernyő kiürült.
„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs végrehajtva! Az ellenség megsemmisült! Ismétlem, az ellenség megsemmisült! Veszteség nulla!”
Karen látta. Komoran bólintott. Az járt a fejében, hogy hány embert pusztított el azokon a hajókon kurta másodpercek alatt.
Ed Philips is hasonlót gondolhatott, mert a szőke nőhöz lépett, és átkarolta a vállát.
- Szerintem automata harci egységek voltak, Karen. Senki sem tartózkodott a fedélzetükön. Azért voltak sokkal kisebbek. Semmiféle emberi létfenntartó felszerelést nem kellet hordozniuk.
Karen bólintott. Talán.
A következő pillanatban elsötétült a tekintete.
A panorámaképernyőn megjelent a Rodney csatahajó pontos mása.
Folytatása következik.
