KÉTSZÁZHETVENEDIK RÉSZ
Ed Philips arcán különös, szánakozó mosoly ragyogott.
- És hirtelen kulcsfonosságúvá vált a jelentéktelen szőke nő, ugye, Morgensohn úr.
Morgensohn nem felelt, csak kurtán bólintott.
Karen Bozchana Kadlecikova őszintén csodálkozott.
- Nem értem! Miről van szó?
Ed Philips Morgensohn felé bökött a fejével:
- Majd ő elmondja.
A szőke nő kérdőn nézett az idegenre.
- Ön valóban nagyon fontossá vált a küldetés szempontjából, kedves hölgyem.
- Mi történt?
- A földi biztonsági szolgálat egyik aligazgatójának fia ostoba indiszkréciót követett el.
- Az aligazgató fia?
Ed Philips nevetett.
- Akinek tudnia sem lett volna szabad semmiről. Nem az ostoba kölyök hibázott, hanem az apja. Valami méregdrága kocsmában apuci rosszul nevelt kölyke elszólta magát.
Morgensohn meglepődött.
- Maga tudja?
Ed Philips vállat vont.
- A világegyetem összes titkosszolgálata tudja, kedves uram. A marha suhanc egy szórakozóhelyen részegen azt orditozta, hogy a jó öreg Morgensohn magával visz valamit a világűrbe, és az Ultenberg csoportnak annyi.
Karen csaknem elnevette magát.
- Nahát! Ennyi? Ez volt a katasztrófa?
- Először a legtöbben provokációnak vélték – tette hozzá Ed Philips.
- Sajnos, az Ultenberg csoport nem volt ezek között – folytatta Morgensohn. – Gyanút fogtak, és ennek temérdek jele mutatkozott. A szociálterroristák világszerte akcióba léptek.
- A szociálterroristák? – csodálkozott Helmut.
Most még a szőke nő is szánakozva nézett rá.
- A forradalmiság a legostobább emberi szokások közé tartozik, kedves uram – nevetett Morgensohn. – Felfordulást okoz, és a végén mindig valami groteszk diktatúrát juttat hatalomra. Sok hűhó semmiért. A forradalmárok többnyire hősként elesnek, a rumli haszonélvezői meg türelmesen várakoznak. Ostoba dolog ez, talán már régen ki is halt volna, ha nem lenne, aki pénzeli.
Karen meglepődött.
- Úgy érti, hogy a szociálterroristákat?
- Persze, hogy őket, kedves hölgyem! A szociálterroristák hálózatát az Ultenberg csopor tartja fenn. Ezt azonban csak a vezetőik tudják. A közemberek úgy halnak meg, hogy nem is sejtik, kinek az érdekében mentek s vágóhídra. Az indiszkréció után már nem lehetett fenntartani semmiféle részleges hírzárlatot. A gazdaállatom utazását sem volt célszerű lefújni vagy elhalasztani. Az még nagyobb gyanút keltett. Ekkor támadt valakinek az ötlete, hogy önnek kell likvidálnia az Ultenberg csoportot. Kedves hölgyem.
Folytatása következik.
