Xerxes perzsa király a görög történetírók szerint az uralkodói dölyf egyik megtestesítője volt. Már a trónra lépésekor kinyilatkoztatta, hogy mindenképpen le akarja igázni a görög városokat, amelyek ellen az apja kudarcot vallott.
Fogadott egy spártai követet, aki a kisázsiai görög városok érdekében emelt szót.
Előtte kifaggatta a tanácsosait, mit tudnak Spártáról. Elmondták neki, hogy Spárta falusias kisváros, lakóit a világ legjobb katonáinak tartják.
-Hány katonájuk van?
- Körülbelül nyolcezer, felség.
A király gúnyosan elmosolyodott. A spártaiaknak annyi katonájuk sincs, amennyit nála bármelyik szatrapa ki tud állítani! Nevetséges! Mit képzel ez a söpredék?
Ezek után idéztette színe elé a spártai követet. Nem hagyta szóhoz jutni, nekiesett.
- Elfoglalom a városotokat, és rabszolgává teszlek benneteket! – ordította.
Szúrós szemmel méregette a követet. Ilyenkor már reszketni szoktak előtte. Ez miért nem?
- Süket vagy, fickó? Azt mondtam: elfoglalom a városotokat, és rabszolgává teszlek benneteket!
A spártai vállat vont.
- Nem jóslatot jöttem kérni hozzád, király!
