Augusztusi késő nyárban
Könnyed, szelíd búcsúzás van.
Gyülekeznek a fellegek;
A “kell” helyén halvány “lehet”.
Harmatkönnyes minden bokor;
A búbánat – lelki nyomor.
Augusztusi késő nyárban,
Fonnyadt, fanyar látomás van.
Augusztus a célok vége,
Halál kacag fáradt égre.
A nyár hervadtan vezekel,
Szemünk előtt enyészik el.
Augusztusi késő nyárban
Mégis mindig élni vágytam.
Hűvösen tétova esték;
A helytállás – kötelesség.
Szél hátán jön az Ősz szembe;
Fogódzkodunk Szerelembe.
Augusztusi késő nyárban
Mindig vérmes változás van.
Gyarapadnak hulló évek,
Megint múlni kezd az Élet.
Rossz nosztalgia visszatér,
Falevelet sodor a szél.
Auusztusi magyar ünnep,
Nagy szavak semmibe tűnnek.
Üres protokollba fúlva
A nemzet öltönyös hulla.
Ősi magyar torzsalkodás
A jövőnek árkokat ás.
Augusztusi késő nyárban
Teremtő fogadkozás van.
Nyár a világ tündérkertje,
Az Ősz meg Isten kegyeltje.
Majd új Nyár lesz a reményünk;
Ha vágyunk rá, tovább élünk.
Augusztusi késő nyárban
Világteremtő magyány van.
Alkonyködben bánat fityeg,
Hinni tudnak az irigyek.
Az ember nehezen okul,
Isten hisz tovább – konokul.
