Vakon, hajléktalanul botorkál
Ez a szomorú század,
Tombol a gyalázat;
S a Kárpát-medence vén homlokán
Nem is mérik
A lázat.
—–
Idő zúzta Délvidéken
Baj felhője gomolyag,
Szürke égből eső helyett
Barbár indulat csorog;
Áldozatai:
Magányos magyarok.
—–
Suhanc-lét hever korhadt padokon,
Csökkentett módban;
Akár nyugaton.
—-
Fél-állat unalom,
Csörömpölő;
És hóhérnak csábít -
A túlerő.
—
Dédapja tán – mint Tito partizánja,
Magyar családokat kínzott halálra,
Európa meg se látta,
S holtáig hitte,
Hogy Isten is a gyilkosok barátja.
—-
Tőle suhant át nemzedékeken
A dióbélnyi
Suhanc-értelem.
—-
A martalóc más vérére mohó,
Sohasem lesz békés országlakó,
S az erőszak mindig
Betolakodó.
—-
A méltóság csak megélt szenvedés,
Az ölni tudás élni még
Kevés.
—-
Ha néha szellent a Történelem;
Zsarnok, meg hódító,
Mint ködfolt a hegyen,
Eltűnik hirtelen.
—–
Hiába tesznek elébe vasat
Az Idő nem hasad;
Állónak tűnő csillag is halad,
De az erőszak
Mindörökre
Területrabló marad.
—-
A vén Európa ehhez – gügye,
Az erőszak mindenki belügye,
S a demokrácia,
Csak bizonyítatlan teória.
—–
Brüsszel mára már
Eszme-temető;
Kotkodácsoló
Dollár-keltető.
—
Profit-kakukkját
Óvja,
Kényezteti;
Saját Trianonját
Most neveli.
—-
Szegény szerb suhanc!
A kvázi-harc
Mindig kudarc.
—-
Szegény szerb suhanc!
Számos csúf szerb Trianonja után
Még mindig az a gondja,
Hogy a magyart elnyomja.
—–
Szegény szerb siheder!
Isten önnön kezünkkel ver;
Mindig a gazdájának fordul
A fegyver.
—–
A közösség megtart,
Békét teremt,
Kölcsönösségen alapulhat
Az igazi Rend.
—-
Egy összeomlott,
Sebzett régió,
Öngyilkosok klubja,
Pedig: élni jó.
—-
Szegény szerb siheder!
Az ember
Alkotva él itt ezer éveket,
Családot,
Szépet,
Jót,
Hazát
Szeret.
—-
A türelem mindig messzebbre lát,
Szeretni,
Nem lopni kell
A Hazát.
—-
A hatalom csak jön-megy, mint a szél,
A Haza nem belőle él,
És a tied csakis akkor marad,
Ha hazafivá szenteled
Magad.
—-
A hazafiság munka, hit, meg Élet,
Mi befogadtunk ide Téged,
De a Haza kitagad,
Ha nem fogadod Te is be
Magad.
