Sebastiano Serlio a színháztechnika tudományának egyik alapítója volt, eredeti foglalkozása építész és hadmérnök.
Egy napon valamelyik tehetséges, de szegény sorsú tanítvány ajánlkozott.
- Színháztechnikát tanulnál? – kérdezte Serlio.
A tanítványjelölt erre megvakarta a fejét.
- Az a helyzet, uram, hogy én inkább pirotechnikát szeretnék öntől tanulni. Tűzijátékokat szeretnék rendezni a hatalmasok számára.
Serlio végigmérte a fickót.
- Előbb lássam, hol laksz! Utána felelek!
A fiatalember csodálkozott, de mit volt mit tenni, elvezette Serliót a szülei házához.
A szcenikus hosszú percekig nézegette a nádfedeles viskót, majd az ifjúhoz fordult:
- Nem tanítalak pirotechnikára, fiam. Ingyen tanulhatsz tőlem színháztechnikát, szcenikát és építészetet, de pirotechnikát nem.
A fickó szeme elkerekedett.
- De miért nem, mester?
- Aki nádtetős házban él, ne foglalkozzon tűzijátékkal!
