KÉTSZÁZKILENCVENHATODIK RÉSZ
Hirtelen jött a kijózanodás!
- Atyaúristen! A térmanipulátor!
Felpattant, mintha megcsípték volna. Órákon belül támadás érheti! A térmaniplátor használatával leleplezte az inkognitóját. A térmanipulátor központjában, de talán a Digitális Téridőben is pontosan tisztában lehetnek vele, kicsoda, és milyen eszközökkel rendelkezik. Talán éppen most töltik fel annak a hajónak a fegyverzetét, amelyet a megsemmisítésére küdenek.
Milyen könnyű hibázni!
Azonnal visszalépett az időben. Egyetlen napot. Olyan világba jutott, ahol a kínai üzemanyagraktár sértetlen, és senki sem használta illetéktelenül a térmanipulátort. Karen megnyugodott.
Kényszerítette magát, hogy pihenjen, ne kapkodjon, mindent higgadtan gondoljon végig.
Az időutazás nagy felelősség, mert nem korrigálható. Nincs visszajövet és új próbálkozás, mert a jövő még nem is létezik. Vajon mikor hozták létre a térmanipulátor központját? Három-négy évnél biztosan előbb. Az eszközt tudja használni, érdemes-e olyan távolra visszamenni az időben, ahol még nincs? Észrevétlen maradhatna?
Nem tudta, hogy miért, de biztos volt benne, hogy nem. Ki tudja, mióta létezik ténylegesen a térmanipulátor? Talán egyáltalán nem is függ a központjától. Lehet, hogy évtizedekig titkolták. A Föld egyszerű lakossága nem is sejti, hogy van ilyen eszköz.
A térmanipulátor központját újra el kell pusztítania. Nem mindegy azonban, hogy mikor.
A számítógép egyeztette a cirkáló idején a földi idővel. Valahol Budapesten éppen most van együtt Roberttel. A gondolatra szinte felrobbant az izgalomtól.
Még öt napig várt. Mindent eltervezett.
A hatodik nap reggelén kényszerítette magát, hogy akkurátusan megfürödjön, felöltözzön, és bőségesen megreggelizzen.
Mindennek sora van.
- Admirális a hajónak! Kezdődjön az akció!
Folytatása következik.
