Hull az Idő, egyre hull,
Eltűnik a csenddel,
Prémes Szeretet-kabátban
Nem fázik az ember.
Telt a Hold ábrázata,
Mint egy pufók vekni,
Idejöttünk a világba
Élni és szeretni.
Szeretetet kell szeretnünk,
Szeretve kell tennünk,
Összerakja a világot
Isten újra
Bennünk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
