KÉTSZÁZNYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ
A szőke nő felfigyelt.
- Admirális a hajónak. Ez pontosan mit jelent?
„Admirális a hajónak. A felélesztési folyamat visszafordíthatatlanná vált. A hibernáltak negyedóra múlva teljesen felébrednek, asszonyom.”
Karen szétnézett. Még mindig egyedül volt a vezérlőteremben. Vajon mennyi idejük maradt?
- Admirális a hajónak! sikerült azonosítani Sigismundo Rafát?
„Admirális a hajónak! A DNS, a könyv, illetve az illető személy zsebében található szerkezet alapján Sigismundo Rafa személyazonossága százszázalékos. Williams admirálist szintén azonosítottuk, a többiek személyazonosságának megállapítása folyamatban van.”
A szőke nő bólintott.
- Admirális a hajónak! Kérem ideszállítani Sigismundo Rafát minél hamarabb!
„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása folyamatban.”
A könnyűcirkáló megrándult, Karen bosszankodva kapta fel a fejét. Lehetetlen, hogy Sigismundo Rafa máris a könnyűcirkálóra érkezett volna. Akkor meg mi történt?
- Én mondtam neki, hogy ne menjen át! – mondta egy hang a háta mögött.
Karen megprödült. Helmut ácsorgott az ajtóban.
- A fegyvereket szállító kutterrel ment át a csatahajóra – magyarázta az ifjabb Schellenberg.
Karen a vezérlőpulthoz ugrott. Ed Philips éppen bejelentkezett.
- Bocsáss meg, Karen. Beszélnem kell az apámmal.
- Tudom.
- Attól tartottam, nem fogsz átengedni.
- Szerettelek volna még egyszer megölelni, Ed.
Tompán hallgattak néhány pillanatig.
- A pokolba, Karen, mi ez a nyavalyás szentimentalizmus? Nem végleg mentem el, csak az apámat akarom látni, utána visszatérek!
A szőke nő nem felelt, csak a szeme sarkában jelent meg egy könnycsepp. Ed Philips dühösen megszakította a kapcsolatot.
„Hajó az admirálisnak! Sigismundo Rafa elindult a könnyűcirkálóra!
A szőke nő kurtán megköszönte, miközben a panorámaképernyőt figyelte. A két kutter éppen elhaladt egymás mellett.
- Most mi lesz? – kérdezte ostobán Helmut.
Karen vállat vont.
- Idehozatom Sigismudo Rafát. Foglalj helyet, a flotta tisztje vagy.
Helmut megkönnyebbülten huppant egy karosszékbe.
Karen látta, ahogy a másik kutter lassan megközelíti a Rodney hatalmas sziluettjét, és eltűnik a csatahajó roppant árnyékrengetegében.
Sigismundo Rafát öt robotharcos kísérte fel a vezérlőterembe. Leültették a férfit egy székbe, négyen megálltak mellette, az ötödik a szőke nőhöz lépett.
- Admirális asszony! – átnyújtott Karennek egy kemény fedelű, vaskos, kézzel teleírt füzetet, meg valami gyufaskatulya méretű tárgyat.
- Köszönöm!
- Hűségesen szolgálom önt, admirális asszony!
Karen futó pillantást vetett a két tárgyra. Az egyik nyilván a sokat emlegetett képletkönyv, a másik meg a tíz másodperces eszköz lehet.
- Megkínálhatom egy itallal, Mr. Rafa?
- Hálás lennék, asszonyom!
Karen intett. Helmut felpattant volna, de az egyik robotharcos megelőzte. Elegánsan töltött, és átadta a poharat a jövevénynek.
Sigismundo Rafa hetven körüli, köpcös ember volt, arcát ritkás borosta borította, csapzott ősz haja a szemébe lógott.
- Ismerjük egymást, asszonyom?
- Karen Bozchana Kadlecikova admirális vagyok, Mr. Rafa. Attól tartok, nincs időnk a formaságokra. Sietnünk kell. Lehet, hogy perceken belül elpusztít bennünket a flottánkkal együtt az Ultenberg csoport.
Sigismundo Rafa elmosolyodott.
- Használnom kellene?
Karen bólintott.
- Nincs más lehetőség.
- Igen tudom. Az ön kezében van. csak a gombot kell megnyomnia.
Karen az eszköz után nyúlt.
- Valamit tudnia kell, asszonyom – mondta Rafa. – a Digitális Téridőt igazából nem lehet megsemmisíteni.
Folytatása következik.
