Mikszáth Kálmán éppen elmerült volna a tarokkparti rejtelmeiben, amikor megállt mellette egy képviselőtársa, valami irodalommal kacérkodó báró.
- Szerintem a jó irodalom mindig önvallomás! – vágta ki a fickó, és meglehetősen önelégült pillantást vetett Mikszáthra.
A…
Lassan már csomagolni kezd a Nyár,
Tompább a verőfény,
Most már nem éget,
S a horizonton feldereng az Ősz.
——
Fogy már a napfény,
Véget ért az ünnep,
És új körre indul
A vén Idő.
——
Zárul az év köre,
Új feladat lesz,
Új munkás hétköznapok…
KÉTSZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ
Helmut dühösen csóválta a fejét. Még Ed Philips szándékosan rezzenéstelen arcára is árnyék futott. A szőke nő azonban fanyarul elmosolyodott. Úgy vélte, kezdi érteni.
- Kedves Mr. Morgenson – mondta szarkasztikusan. – Ha én a…
A Lét
Sziklás mederben fut tova;
Köszönöm, hogy tartozhatok
Valahova.
—–
Korunk, mint súlyos kőtömb,
Ránk terül,
Köszönöm,
Hogy nem vagyok egyedül.
—-
Törjön magasra fel
A Líra orma;
Találjon egymásra
Tartalom és
Forma.
—-
Laposan fújnak cinikus…