Lassan már csomagolni kezd a Nyár,
Tompább a verőfény,
Most már nem éget,
S a horizonton feldereng az Ősz.
——
Fogy már a napfény,
Véget ért az ünnep,
És új körre indul
A vén Idő.
——
Zárul az év köre,
Új feladat lesz,
Új munkás hétköznapok születőben,
Sorakoznak jövő-fátyol alatt,
Új nyarat,
Új célt
Tűz elénk a Lét.
—–
Csóváját a Nyár most húzza tova,
És aki eddig nem melegedett,
Most legyen nagyon boldog,
Míg lehet.
—–
Ostobaságok szent emlékké kopnak,
Csókcsodák Szerelemmé komolyodnak.
—-
Hűvös az este,
Csomagol a Nyár,
A jövő áradata hömpölyög,
És szemét törölgeti
A Jelen.
