ÖTVENEDIK RÉSZ
Már Mohács előtt is kerültek ki magyar királyok a Habsburg családból, Albert, illetve V. László. Utóbbi egyértelműen rossz emlékezetű uralkodóként vonult be a magyar történelembe. A dinasztiával szembeni akut bizalmatlanság azonban nem tőle származik. Utóbbi a Mohács utáni katasztrofális összeomlásból eredeztethető.
A Habsburgok szokásos házassági politikájuk segítségével már igen régen törekedtek a magyar trón megszerzésére. Különféle szerződések képezték a jogalapjukat.
Ezerszer elmondták, leírták, a középkori magyar állam bukását voltaképpen nem is a mohácsi csatavesztés okozta, hanem a rá következő két évtized. Ezen időszakban következett be a tényleges összeomlás, ekkor vált visszafordíthatatlanná a magyar állam szétesése.
Hatásaiban ennek még mindig kárvallottjai vagyunk.
Mohács után az országgyűlés királlyá választotta Szapolyai János erdélyi vajdát, akit az akkori rangidős püspök, Podmaniczky István a Szent Koronával meg is koronázott. Jogi értelemben a dolog nem volt egészen tiszta, a választás törvényes volt, a koronázás iscsaknem teljes egészében törvényesnek tekinthető. Utóbbit a mindenkori esztergomi érseknek kellett végeznie, de a Mohácsnál elesett Szalkai László széke ekkor üresen állt. A magyar rendi törvények szerint ilyen esetekben a koronázás joga a rangidős püspököt illette, aki ekkor Podmaniczky István nyitrai püspök volt.
A koronázás tehát rendben volna. Maga az országgyűlés volt törvénytelen. Ezt ugyanis csak a nádor hívhatta volna össze, aki pedig ekkor nem más, mint Szapolyai halálos ellensége, Báthory István. Ezért aztán a királlyá választott Szapolyai kénytelen volt nádor nélkül kormányozni.
A Báthory irányította másik párt is országgyűlést hívott egybe, ami sokkal kevésbé volt népes a Szapolyait megválasztó gyülekezetnél, ha nem is mondhatjuk családiasnak, klubszerűnek kell tekintenünk.
Ez az országgyűlés választotta királlyá Habsburg Ferdinánd herceget, V. Károly császár és spanyol király testvéröccsét.
Ez az országgyűlés meg törvényesen lett összehívva, de törvénytelenül működött, és nem volt jogosult királyt választani…
Azért időzöm ennyit a Mohács utáni kettős királyválasztásnál, hogy érzékeltessem, micsoda közjogi anarchiát teremtett a trón dupla betöltése, a két király együttes uralkodása. Valamelyik mindenképpen törvénytelen volt. Valamelyik mindenképpen bitorló. Rengeteget írtak és vitatkoztak erről pro és kontra, a káosz maradt, nem is lehet egyértelműen rendbe tenni.
A Habsburgok felelőssége vitathatatlan. Az országnak ugyanis akkor már volt törvényes uralkodója. Lehet, hogy Szapolyai tehetségtelen és alkalmatlan király volt, de ettől Ferdinánd trónfoglalása még nem vált törvényessé.
Miért fogadta el az ország egy része ennek ellenére a Habsburg királyt?
Bárhory nádor és a közvetlen környezete nyilván azért, mert nekik semmiképpen sem felelt meg Szapolyai, bárki más kellett. Ők azonban önmagukban aligha kompetensek az egész ország nevében elfogadni valakit.
Miért fogadta el az ország egy (kisebb) része mégis a Habsburg jelöltet? Miért fogadta el akkor is, ha jogi értelemben trónbitorló volt? A rendi gondolkodás erősen közjogias volt, a bitorlás ténye pedig szembeötlő.
Miért fogadták el mégis?
Úgy vélem, ebben komoly szerepe volt Ferdinánd főkortesének, aki pedig nem volt más, mint a testvérbátyja, a világ akkori egyik leghatalmasabb uralkodója, V. Károly.Spanyol király, német-római császár, a frissen felfedezett amerikai területek ura, akinek a birodalmában sohasem nyugszik le a Nap.
Őfelsége V. Károly méltóztatott teljes mellszélességben az öccse mellé állni. Levelet írt a magyar rendeknek, amelyben megígérte, hogy az öccse megválasztása esetén a csapataival a testvére segítségére jön, és elkergeti a törököt Magyarország közeléből.
Úgy gondolom, Ferdinánd megválasztását ez a kitétel alapozta meg. mondhatjuk úgy is, a Habsburgok magyarországi uralmát egyedül a török elleni harc legitimálta.
Ehhez képest…
Ne vágjunk a dolgok elé.
V. Károly őfelségét senki sem kényszerítette arra, hogy ilyesféle elkötelező jellegű nyilatkozatot tegyen. Meg is lepte a magyarországi közvéleményt alaposan. Esetleg Ferdinánd a megfelelő uralkodó? Jobb megoldás lenne, mint Katalin király? (Szapolyait vékony, csaknem nőies hangja és félénk természete miatt Katalin vajdának, majd Katalin királynak csúfolták.)
Sokan gondolták úgy, hogy talán a gyenge és tehetségtelen Szapolyai helyett mégis jobb lenne európai kontextusba helyezni Magyarország ügyét és a fenyegető török hódítással szemben segítségül megnyerni a leghatalmasabb keresztény uralkodót.
Elméletben ez jól is hangzik.
Csakhogy…
Az istenek fontosságban a gyakorlatot az elmélet elé helyezték.
A Habsburgok magyarországi uralmának értelmét nemcsak itthon látták a török elleni következetes harcban, a német birodalmi gyűléseken tömérdek szemrehányást kaptak ennek elhanyagolása miatt a császárok. Mert a német birodalmi rendek is – ahogy Európában mindenki – úgy tudták, hogy a Habsburgok egyedül emiatt kerültek a magyar trónra.
V. Károly maga ígérte meg. legkatolikusabb szabad akaratából.
És? Betartotta őfelsége? Komolyan gondolta?
Itt kezdődik hazánkban a Habsburg családdal szembeni bizalmatlanság.
Folytatása következik.
